Van az a műszak, amely után az ember nem egyszerűen fáradt. Kilép a kórház vagy a rendelő ajtaján, és úgy érzi, mintha aznap minden energiáját bent hagyta volna.

Az ápolói hivatás fizikailag és lelkileg is sokat követel. Folyamatos figyelem, felelősség, váratlan helyzetek, emberi történetek, veszteségek és közben újabb és újabb feladatok. Nem csoda, ha időnként elfogy az energia.

De honnan tudhatjuk, hogy már nem egyszerűen egy nehéz napról van szó? És ami talán még fontosabb: mi segíthet valóban feltöltődni?